E. Csorba Csilla

E. Csorba Csilla
Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója

 

 

Gondolatok a Megmozdult szótár című kiállítás keletkezéséről, kísérő programjairól


A Petőfi Irodalmi Múzeum 2010-2011-ben mutatta be nagy sikerrel a Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón című kiállítását. Az e kiállításon szereplő, 19.-20. század fordulóján élt költők, írók műveikben, s nem egyszer életükben is ötvözték a valóság és az álmok, a fantáziabirodalom és a mesék világát.  A szöveggel dolgozó írók hamar értő társra leltek a képalkotó festők, grafikusok oldaláról, s valós nagyvárosi írott, festett jeleneteikben rokokó angyalok, középkori szerzetesek, Don Quijote figurák jelentek meg. Volt, aki egy személyben ötvözte, uralta a vonal, a szín, a hangulat képi és írásos megjelenítését, gondoljunk a zenében, rajzban is tehetséges Csáth Gézára, vagy középkori itáliai kisvárosok hangulatát festményen, rajzban, s novellákban is megörökítő Gulácsy Lajosra. E kiállításban a korszak alkotásainak a közönség által történő befogadását csak különleges, új, a víziót erősítő médiumokkal tudtuk lehető tenni: szózongora, színorgona, virtuálisan mozgó vízfelület, digitális képkeretek, stb. segítették megértetni a kor összművészetének mibenlétét.

Gulácsy Lajos írásait olvasva ekkor figyeltem fel a Weöres Sándorral való párhuzamra.

„Kerestem módokat a kifejezésre... Jobban érdekelt a hogyan, mint a mi.” – írta Gulácsy.

„A verssorok az értelmüket nem önmagukban hordják, hanem az általuk szuggerált asszociációkban; az összefüggés nem az értelemláncban, hanem a gondolatok egymásra-villanásában és hangulati egységében rejlik”– rímel rá Weöres. Talán önkényes dolog Gulácsy prózáját, festészetét „a magyar szó egyik legnagyobb varázslója”, Weöres költészetével összehozni, de erre a költő maga is alkalmat ad a Dalok Na Conxy Pan-ból című versével.

Álarcok, érzetek és érzékek kavalkádja, átlényegülés, víziók, játékos szomorúságok, valós és irracionális képi összetételek, asszociációk mindkét oldalon. Mások által meg nem élt teremtett világok, nakonxipáni hangulatok itt is és ott is. S mint a Ködlovagoknál a metaforikus tartalmak átadására, a weöres-i költészet közvetítésére is újszerű formai, installációs, mediális elemeket éreztünk közelinek a hallás, látás, tapintás érzeteinek közvetítése érdekében, ezért fordultunk a fiatalokhoz, a MOME tanáraihoz és hallgatóihoz.

A Weöres Sándor évfordulós megemlékezés újra feladta számunkra a leckét, hiszen ő maga, a költő tiltakozna leginkább egy hagyományos kiállítás ellen. Ő, aki valami olyasmit kezdett el, amit ő előtte senki se csinált, akit Lengyel Balázs szerint „játékossága folytonosan arra űzi, hogy mindig új és új köntöst felöltve közelítse meg az ábrázolt világot… aki verseivel  úgyszólván felszólítja az olvasót, hogy vetítsen bele bármit, amit akar,” — csak  újfajta installációs eszközökkel, modern módszerekkel megközelíthető. Ezt az érzést csak erősítette bennünk az a pár életrajzi vonatkozású megnyilvánulás, mint pl. amely arról szó, hogy Weöres Sándor levetette magáról környezete darabjait, nem érezte közel magához az élettelen környezete tárgyait, magát átlátszó testként a lét nem lét határára helyezte : „Barátom, ki azt mondod,/ ismersz engem,/ nézd meg szobámat:/ nincsenek benne díszek,/ miket magam/ választottam; nyisd szekrényemet:/ benn semmi jellemzőt sem találsz.”

Üvegszerűen átlátszó személyiségének láttatása csak pár fontos életrajzi dokumentummal lehetséges, s az életrajz helyett a teljességre, a mindenség felé mutató versek közvetítése lehetett a célunk.

Weöres versei úgyszólván felszólítják az olvasót az állandó megújulásra, az interaktivitásra,  hogy „vetítsen bele bármit, amit akar, az ilyen vers jelentését nem önmagában, hanem olvasójában hordja.” Ekképpen  Paul Valéry 1930-as években írt sorai véltük magunkénak, aki  szerint  „Minden művészetben van egy fizikai rész, melyet többé nem szemlélhetünk és tárgyalhatunk úgy, mint eddig; ez a rész nem vonhatja ki magát többé a modern tudomány és a modern gyakorlat behatásai alól. Sem az anyag, sem a tér, sem az idő húsz év óta már nem ugyanaz, ami korábban volt.  El kell készülnünk rá, hogy az ilyen nagymérvű újítások megváltoztatják a művészetek egész technikáját, ezáltal befolyásolják magát az invenciót, s végül is talán odavezethetnek, hogy a legvarázslatosabb módon megváltoztatják magának a művészetnek a fogalmát.” 

Mindezt, Weöres költészetének a változó világhoz való alkalmazkodó készségét felhasználva döntöttünk úgy, hogy a hagyományos elemeket a legmodernebb multimédiás, interaktív nyelvi játékokkal ötvözzük. Kollégáim, Hegyi Katalin muzeológus és Mihalkov György kiállításrendező terveihez adott hathatós segítséget a MOME Kreatív Technológia Laborja Ruttkay Zsófia vezetésével.

S nem csak a kiállításban, de a programok kiválasztásában is éreztük és éreztetni kívánjuk  a költő személyiségének nem mindennapi, modern voltát:  Slam Poetry-est a Múzeumok Éjszakáján, gyermekkórus a megnyitón,  éjszakai verses séta növő Holdnál a Károlyi kertben a  Don't Eat Group segítségével,  Horváth Kristóf  és Tangler Gergely alternatív estje Weöres versek jegyében, Móser Zoltán által szerkesztett magyar népdalokra rímelő zenés költészeti est, a Mesemúzeum egész éves családi programjai, évszakokhoz kötődő költészeti foglalkozásai jelentik a nem szokványos kínálatot azoknak, aki már a versfoltozással, gondolatfújással, verskoppintással kimerítették magukat a kiállításunkban. 

Öröm ebben az évben muzeológusnak lenni, a weöresi világegyetem egy kis részét megismerni, s megismertetni.

 

E. Csorba Csilla
főigazgató, PIM